A Blackbird tervezését, tulajdnoságait és a gépet körülvevő titoktartást szemlélve érthető, hogy az SR-71 kultikus repülőgéppé vált. Úgy találgatják, hogy az SR-71 és a hasonló A-12 valós képességeit továbbra is titok övezi. A gépet tanulmányozók nagy része szerint a gép strukturális és aerodinamikai toleranciái figyelembevételével az SR-71 lefeljebb 3,3 Mach-hal tudna huzamosabb ideig repülni, és nem léphetné túl a 3,44 Mach-hot. Ez a csoport úgy véli, hogy 3,3 Mach-nál a hajtómű kompresszor légbeömlő nyílása eléri 220 Celsius fokot és a gép orrában a titánium burok magasabb hőmérsékletétől megolvadna a pilótafülke üvege. A 3,44 Mach-hos sebességnél számításaik szerint a hajtómű eléri tervezési korlátait, és állandó unstart állapotba kerül.

Egy másik csoport elmélete szerint az SR-71-et 5 Mach körüli sebesség elérésére tervezték át. Ezt az elméletet egy bizonyos szempontból az is alátámasztja, hogy egyes küldetések idejei csak úgy passzolnak, ha a kép 3,6 és 4,1 Mach közötti sebességeket is elért. Ezt a korai SR-71-esekre vetítve a csoport becslése szerint a későbbi modellek 4,5 Mach sebességet is elérhettek, és bizonyos repülési körülmények között az X-15-tel is versenybe szálhatnának.

Annyit minden esetre éremes lenne leszögezni, hogy az SR-71 Pratt & Whitney J58-cas hajtóművei tesztpadon nem lépték túl a 3,6 Mach-hos sebességet - legalábbis amit a nyilvános illetve titkosítás alól feloldott dokumentumok igazolnak. Annak figyelembevételével, hogy a repülő milyen eredményeket ért el korábban, hogy az eredeti tervrajzok nagy része a mai napig is titkos és hogy manapság egyetlen egy SR-71 sincsen olyan állapotban, hogy azonnal fel tudna szállni, talán sosem tudhatjuk meg, hogy a repülőgép teljesítményének valós határai hol vannak, vagy hogy ezeket a határokat valaha repülés közben elérték-e