Az anarchia, közhelyesen káosz és zűrzavar. Az anarchia eredeti jelentése persze ennél több. Hatalom és szervezett irányítás nélküli állapot. Az anarchia híveinek elvei: senki sem uralkodhat a másik emberen, a béke, az egyenlőség és a szabadság. Eleve "bűn" az, ha néhányan uralkodni akarnak akár, csak egy emberen is, hiszen senkinek sincs joga mások felett rendelkezni, másokat elnyomni. Hatalom, uralom, erőszak. Az anarchisták szerint ezek összetartozó fogalmak, amelyek az ember szabadságát korlátozzák. A hatalmat nem megváltoztatni, hanem megszüntetni kell. És ha azt vesszük, akkor minden emberben megvannak az anarchista jellemek. Nem örülünk annak, ha adót szed az állam, az önkormányzat, ha mások szabják meg mit kell tennünk, mikor, meddig kell dolgoznunk, ha beosztottként naponta eltűrjük a főnökünk parancsolgatásait. Felháborodásunk esetleg tiltakozásunk az anarchista lázadás egy nagyon gyenge formája, ami nem tudatosan anarchisztikus, nem is tudunk róla, mégis alkalmazzuk. A XX. század elején az anarchisták több merényletet követtek el, amely megpecsételte sorsukat. Azóta sem tudják lemosni magukról, hogy az erőszakot erőszakkal kívánják megszüntetni. A mindenkori hatalmak a félelmet és terrort kapcsolták össze velük. Az igaz, hogy különböző irányzataik vannak, a szélsőségestől az egészen békésig. De a céljuk közös. Az anarchisták ma szerte a világban egy önálló, természetes alapon szerveződő gazdaságot hirdetnek, amelyben megszűnik minden kizsákmányolás. A profitcélú, környezetszennyező nagyipari termelést felváltaná az alapvető emberi igényeket kielégítő helyi termelés. Harcolnak mindennemű faji, vallási és nemi megkülönböztetés ellen. Az anarchia legismertebb népszerűsítői a punkok. A köztudatban a punk és az anarchia szorosan összefügg. Valójában a punkok egyszerűen csak szembehelyezkednek a társadalommal, általában minden tudatos politikai cél nélkül. Ők az életformájukkal tiltakoznak